Antikvitás
Az ókor, a középkort megelőző történelmi korszak, amely az ősközösségi viszonyok felbomlásával kezdődik és a feudalizmus kialakulásával ér véget. Elfogadott határköve a római birodalom bukása (476). Az ANTIKVITÁS az ókori római és görög művészeteknek és kultúrának összegező neve.Az antik művészet korszakát Homérosztól a római birodalom ketté szakadtig számíthatjuk, tehát több mint ezer évre tehető.
Reneszánsz
A középkori társadalmi viszonyok bomlása a 13-14. század fordulóján Itáliában indult meg. Itália volt az akkori Európa legpolgárosultabb területe. Gazdag kereskedővárosai már a 13. században kivívták az önállóságot. Itáliában az ókor emlékei hozzátartoztak a mindennapi élethez. Ott hatott a legközvetlenebbül az antik Rómától örökölt szemlélet. A kedvező feltételek folytán ott bontakozott ki legkorábban a polgári rend eszményét az ókori szerzők műveiben felfedező új szellemi áramlat, a humanizmus, s ott született meg az ókor újjáélesztésére törekvő reneszánsz művészet (a renaissance francia szó, újjászületést jelent). A reneszánsz korát Itáliában a 15. század elejétől a 16. század végéig számítjuk.
Gótika
A gótikus stílus elnevezés a reneszánsz korából származik, mint a csúcsíves stílus elítélő értékelése. A reneszánsz ember felfogása szerint az antik művészet aranykorát a középkor barbár, a gótoktól eredő torz művészete követte. Valójában azonban a gótok és a gótikus stílus között nincs összefüggés.
A gótikus építészet a XII. század derekán Franciaországban fejlődik ki, és innen terjed el, és válik a XIII. század végére egész Európában uralkodóvá, a bizánci kultúra hatása alatt álló országok kivételével.
Barokk
A barokk egyetemes európai művészettörténeti korszak, stílusirányzat. A barocco olasz kifejezésből származik. Ez a kifejezés a szillogista logika egyik műveletére utal, jelentése: nyakatekert okoskodás. (Francia jelentése: bizarr, különleges.) A barokk kor és stílus a reneszánszot, illetve a késő-reneszánsz manierizmust váltotta fel; a 16. század utolsó harmadától a 18. sz. közepéig, második harmadának végéig terjed az európai irodalomban (természetesen az egyes országok, kultúrák esetében találhatunk eltéréseket).
Rokokó
A rokokó használata általánosabb és gyakoribb, mint a jelentés, amit társítunk hozzá. 1720/35 és 1770/80 között virágzó irányzat, díszítőrendszer, amely főként az iparművészetben hódított. Legtágabb értelemben a 18. század elejétől a 19. század első negyedéig, harmadáig tartott Európa különböző területein, más-más művészeti ágban. A rokokó szó kagylót jelent; a díszítőelem mint kagyló finom mívű apró tárgyat jelent. A rokokó a klasszicizmus utolsó korszakában jelentkező felvilágosodás kihívására születik, a 18. század második felében (inkább a súlypontok eltolódása érzékelhető ebből).
Empíre
I. Napóleon császársága (1800-1814) alatt kifejlődött és Franciaországból egész Európában elterjedt stílus, amely egyiptomi és antik elemeket kompilált. Kb. 1830-ig volt uralkodó az iparművészet, a bútorművészet és az öltözködési divat terén.
Eklektika
A szó a görög kiválogat szóból származik, és olyan műalkotás jellemzője, amely a felújított történeti stílusok egyvelegét tükrözi. A 19. sz. második felében egész Európában elterjedt. Az eklektikán belül beszélünk : neoreneszánsz, neogótikus, neoromán, stb., stílusról. A művészek a múlt kimeríthetetlen tárházából merítettek, az új formanyelv kialakítása még nem indult meg, vagyis a művészek szabadon válogattak a különböző korok stílusainak formakészletéből. Az Eklektika valójában nem külön stílus, hanem a történelmi korokhoz forduló új stílusok változatos együttesének összefoglaló neve.
Szecesszió
A szecesszió 19. sz. végén 20. sz. elején született mozgalom, amely elvetette a korábbi merev akadémizmus művészetét és a historizmust. A szó latin eredetű, jelentése kivonulás, elszakadás.
Sezession szót alkalmazták (ez egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), Franciaországban az Art Nouveau („új művészet”), Nagy-Britanniában a modern style („modern stílus”) volt az elfogadott elnevezés. Németországban a Jugendstil, Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) és a stile Liberty, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el.Ez a légies irányzat csodálatos értékeket adott egész Európának. Az építészet a korábbi merev formákat elhagyva leginkább a növényi alakzatokat igyekezett stilizálni, míg a belső tér megtervezésében szintén az az organikus díszítés a szimbolikus formák játszották a főszerepet. A külső és belső tervezés egységessé vált az épületek homlokzatától a beltér kialakításán és a falak díszítésén át a bútorzatig. A képzőművészet, a festészet területén látványos, érzelem dús alkotások születtek, ennek jeles osztrák képviselője Gustav Klimt és a cseh Alfons Mucha, illetve a francia festő Henri Toulouse-Lautrec, kinek pályája még az impresszionizmusban indult.
Art Deco
Az art déco az art décoratif francia kifejezés rövidítése, az 1920-as, 30-as évek építészeti és iparművészeti irányzata, melynek hatásai ugyanakkor a festészetben, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkoznak. Franciaországból indult el világhódító útjára, legnagyobb hatással az Egyesült Államokban volt, de egész Európában, a Dél-afrikai Köztársaságban és Kínában is szerephez jutott.
Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is, mikor 1922-ben felfedezték Tutanhamon sírját
A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art déco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének: az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art déco lámpa vagy bútor. A stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett.
Bauhaus
A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, amely nevelési módszerei és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme". Walter Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)ipari társadalomban. A Bauhaus-eszme több mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morris-tól induló és a századfordulón kibomló művészeti törekvések összegezése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.
Fénymánia Lámpa és csillár üzlet, webáruház - www.fenymania.hu
